Hulló levelek rezzennek,
Biccent a fáradt szürkület,
Egymagában könyököl az ősz.
Korán érkezett, bánja is talán,
Szobámban összecsúszik minden árny,
Az ablakrésnél merengve időz.
Nagy csendek bóklásznak erre,
Megváratja szerelmese,
Odébb jár még a tél.
Ha beteljesül e végtelennek
Hitt nász, s majd a fagy felenged,
Más ízt kap ugyanazon kenyér.