A pap felvette felöltőjét, és meglátogatta kedves barátját. Nem a rendelőben, hanem az otthonában kereste fel, noha ezúttal panaszai is voltak… Az orvos gyűrötten nyitott ajtót, mint aki most ébredt…
– János bátyám, de jó, hogy jöttél!
– Mi van veled Tibikém? Hiányzol a szentmiséről!
– Nehéz napjaim vannak… Az asszony itt hagyott…
– Beszélek Gizussal…
– Kösz szépen, Bolhásra ment az anyjához.
– A kislánnyal? Nem gondoltam, hogy hibádzik valami közöttetek.
– Nem tud így élni, azt mondta… ki van merülve…
– Éjjel-nappal szolgálatban vagyok, hol itt, hol a kórházban, helyettesíteni is muszáj, ha végre itthon vagyok, hívnak az emberek, éjjel-nappal. Mellőle is fel kell kelnem… A gyerek is gyakran felsír… Én is alig pihenek…
Akkor imádkozom értetek…
– Kérlek bocsáss meg; te jöttél hozzám, mégis én öntöm rád a panaszaimat… – mondja, miközben töltött a palackból mindkettejüknek.
Nekem is vannak gondjaim… persze ezek más jellegűek. Nem használ a régi kenőcs. Most adhatnál valami jobbat. Szaggat és hasogat a lábam, meg a hólyagom sem a régi; időnként alig várom, hogy véget érjen a szertartás…
– Egészségünkre! Amit én használok; próbáld ki, állítom ez ma a legjobb. A balesetem óta én is érzem az időjárást…
– Pedig te még fiatal vagy…!
– Már rég tudom, mennyire véges a tudományunk… de nem mondhatom meg a betegnek, aki tőlem várja a „megváltást”. Nem is tudom, mi ad erőt hozzá? Talán a reménykedő tekintetek… Látnád a négyéves gyerek tekintetét, aki szeretne meggyógyulni, én meg, még a szülőnek sem merem megmondani, hogy jobb, ha már ma elkezd imádkozni…
– Hidd el Tibikém, Isten segítsége többet ér, minden tudománynál…
– Mostanság, egyre inkább a természetgyógyászat felé fordultam; a természetes gyógymódok felé… némelyik több ezer éves tudás, sokat ér az emberi gyógyításban. Minden orvos hasznára lehetne, de ezeket még mindig csak kuruzslásnak tartják…
– Nem sokra megyünk a tudománnyal…! Megöregszünk és meghalunk, csak Isten jelenthet kapaszkodót. Egészségedre!
– Mi tagadás, János bátyám, a határaink végesek, de mi van teveled?- újra tölt.
– Ha te esküszöl rá, kipróbálom a kenőcsöt!
– Használni fog, majd meglátod! Te, mint Isten képviselője és barátja itt a földön, nem elég neked, ha csak imádkozol a gyógyulásért?
– Ugyan már Tibikém, a papok is betegesek, és meg is halnak… Te tudod csak igazán!
– Egészségedre! Közbenjárhatnál Istennél, hogy legalább mi ketten ne haljunk meg… Ha Isten meghallgat, arra is kérd meg, hogy egészségesek legyünk…, csak mi ketten!
– Egészségedre!
A beszélgetés, borozgatás vajon meddig tarthatott… Az ablak felől egy fuvallattal egy angyalszárny és egy kéz jelent meg, megsimogatta a poharak mellett szunyókáló fejeket.
Elbíztátok magatokat gyermekeim… még tanulnotok kell…