A lakodalomból, az ezredik házból,
a nagy ucca végéről, biztos lennének
akik ellátogatnak hozzád a kertbe.
Szépeket írnál nekik, -feléjük tárnád
karjaid. Tovább nem lógatnád a rózsafa mellett.
Felhő kígyókat nem lesnél sírásra görbült szájjal,
az egyedüllét iszonyú félelmében.
Neked játszanák a ropogós muzsikát,
kertedbe hömpölyögne a táncdobogás.
Nevetve vennéd le az est köpönyegét.
Körbevennének Téged, sok pénzt és meleg
ételt is kapnál, ahogy bort, szerelmet, és csókot is.