Az éjszakában átautózni a város másik felébe szinte pihentető is lehetne. A férfi harmincas évein túl, de még korántsem a senior korosztály, túlzott éberséggel figyeli a kocsi lámpasugarán túli sötétséget. A kihalt, néptelen utcákon halad, igyekszik minél előbb elhagyni a rosszhírű negyedet. A „Fortuna” nevű mulatóba igyekszik a nap első óráján túl. Egy teljesen új játékprogramot adott ki, kizárólag felnőttek számára az Informatik Center, az állam első elektronikai cége, a World and World leányvállalataként. Felsőbb szinteken közszájon forog, miszerint a World and World a kormány titkos munkáiban részt vesz, „hajtva a rokkát”. A boldog ember világában elszegényedtek a nagyvárosok. A vezetők valamely „szociálisan motivált” dolgot reméltek, a hangjukat még fel nem emelve a szegényréteg irányába, mely napjainkban a mindig magabiztos középosztálybelieket is egyre közelebbről érintő probléma.
A férfi kissé megkésve a fékpedálra tapos, mellkasával a kormányra préselődik. A kocsi előtt átfutó kóbor állat eltűnik a kis keresztutcában. Morton végül is maga sem tudja, miféle állatot láthatott. Pillanatra a „Szellem-földre” gondol, ahová igyekszik éppen, ösztönösen magába húzódik, nagyobb sebességre vált, és csak az utat figyeli. Egy munkások lakta negyedben nőtt fel, apja a városukhoz közeli felszíni bányában robotolt világ életében. Tán 20 év után egy kőfejtő brigád kisfőnöke lett. Anyja egy elit gimnáziumban takarított, negyvenéves sem volt, és belerokkant, hogy tizenhét éves húga, Anni sohasem tért vissza a drog világából. Ismeretlen, „piszkos” árut használt. Igen, még boldog volt a család, nyolcévesen a maga készítette omlettjét csodálta a nagycsalád. Talán tíz éves lehetett, mikor már a közeli közkönyvtár lelkes tagja. Egy könyv, tán „véletlen karmaként” – bár ilyen nincs – a kezébe került. Leült egy sarokba, és végigolvasta a vitaminokkal foglalkozó könyvet, a záráskor szinte el kellett őt zavarni. Otthon a konyhába kiülvén késő estig olvasott. Igaz, nem sokat értett meg, de boldog örömmel biflázta sorra a könyv vastagon szedett sorait. A fehérjék aminosavra bomlanak, többek közt folsav, kobolamin keletkezik. Az aminosavak aminokra disszimilálódnak és egy „Krebs” citrátkörbe aktiválódnak. Végigvette a zsírok és szénhidrátok rendszerességét is. Csodálattal töltötte el a tudás ily magas fokú leirata. Akkor határozta el, hogy biokémikus lesz egyszer. Másnap reggel az olvasottakból csupán a fehérjék, lipidek, szénhidrátok, energiahordozók hármasára emlékezett. Eltelt két hét, és még mindig bújta a könyvet. Evans még a múlt században kalászos csírában, annak olajos közegében analizálta a tokoferolt, vagyis az E-vitam tényszerűségét. Ő is búzát ültetett virágos cserépben, lelkes kutatóként. Még egy szenvedélye lett a tanulásban: a számítógép. Meglepetésére felvették a középiskolába, és apja sem hitte, amint „eminens” diáknak minősítették fiát a tanárai. Később átléphette az egyetem kapuját is. Szorgalmas igyekvése nyomán a „jó” bejegyzéseket überelték túl sorra vizsgái eredményei. Elfogyott a szülei pénze, így éjjelenként beállt egy pékségbe dolgozni, s az egyetemi előadásokon aludt, majd délután tanult. Marékszámra szedte a koffein tablettákat. Végül mégis kimaradt, a dékánja megsiratta. Mivel a környékükön ő szerelt meg minden számítógépet, szinte biztosítékot jelentett így a tudása, felvették a World and World multi céghez programozó munkakörbe. Egyszerű munkája mellett rendszergazda is lett, vagy negyven kliensének vigyázta a gépek működését. Kisebb szoftvereket is készített csak úgy, maga örömére. A „Nano” mérték eljöttével már a „Nagy Bill” után Billynek szólították.
Úri mód indexel balra – a néptelen éjszakai utcán, majd a kocsival a „Fortuna” mulató előtti parkolóban, a zúzott köves részén leparkol. Egy magán mulató ilyen időtájt csupán pár privát vendégre számíthat. Az örömlányok munkája jó féléve megszűnt a mulatóban, a tulaj mondhatni „tisztára mosdott” az üzleti életben. Vendégkóddal lép az épületbe, a portán lévő biztonságis ismerősként köszön rá. Sikerülnie kell, sikerülnie kell – mantraként ismételgeti magában a tőmondatot a férfi. A Wold and World egy új, Életszimulátor nevű játékprogramot dobott a piacra a napokban, de ennek elérhetősége az Államokban csupán három hely. Az egyik ilyen az ő városukban van. Csak fantasztikus irodalomban olvashatott az ember ilyenről ezidáig, de ugye más a valósában. A játék lényege: belépni egy virtuális rendszerbe és ott „túlélés” pontokat gyűjteni. Aki végig tudja játszani, az a virtuális világ korlátlan használatát nyeri el, ha kell, „örökre”, az életáttelepítő rendszer által. Olyan nincs, hogy holnap újra próbálom: ha a végső célt jelöli meg a játékos, egy életem, egy halálom, mint a mesékben. Ha nem ügyes valaki, és lelövik esetleg a virtuális valóságban, a játék kezdetekor bekötött ampulla mérge az érbe, a véráramba lökődik. Meghalni így is lehet, túlélő csakis az, aki végigmegy az „úton”. A férfi kis mosolygrimaszt vág a lift tükrére. Igen, ő nyerni jött ma! Egy kisebb terembe lép, süppedő bordó-piros szőnyeg, indul, mögüle csinos, fiatal hölgy lép elő. A férfi adta igazolványiratokat ellenőrzi a rendszerben, kicsit sem lepődik meg, amint Thomas az „életszimulátor” program lehívását mondja neki. Minden rendben, átmennek egy másik helyiségbe, a férfi pohárka vörösbort kortyolgat el metszett üvegpohárból, szál cigarettát füstöl el. Megadja a módját – ha nem sikerül – igaz, el kell indulni a tűz felé, ha az ember főnixmadarat szeretne látni. Készen áll, csupán kicsit int a szemeivel a hölgy felé, az már szolgálatkészen kíséri egy folyosón, a falakon festmények, híres festők művei, a tulaj megengedheti: valószínű eredetiek – gondolja a férfi. Kisebb szobába lépnek. Kicsit megborzong a történésektől. Ő választotta az egyetlen lehetőséget a menekülésre.
Fekete színű bőrfotelben ül, előtte nagyobb méretű készülék képernyőjére bambul, a szőke csinoska a fejére helyez egy fémpántot, a vezetékeket a háta mögött rendezi. A kérdésére Thomas int, a nő beüt egy kódsort a gépbe, amint a monitoron a „Hello” felirat jelenik meg, magára hagyja őt. Mielőtt kezdődne maga a „játék”, egy fehér galléros lelkész tűnik fel a képernyőn. Köszöni szépen, semmit nem szeretne mondani. A fiatalos képű pap eltűnik a monitorról. Kisebb piros mezőben egy számsor, az időt jelzi néki, tíz percről indulván az oly közelinek tűnő nulla értékhez. Thomas ül és vár. Programozóként, majd kutatóként sikeres lett a cégnél, mégis, neki is megfogta a kezét a „kisördög”. Kisebb csalásokkal kezdődött az egész, majd nagyon nagy pénzt jelentő adócsalások. A főmuftik valószínű mind „kimosakszanak”, holnapra már új nyakkendőt kötnek maguknak. Ő meg jelenleg szabadlábon védekezhet. A bíróság által kiszabható 15-20 év büntetés a számára nem elviselhető. Menekülni szeretett volna a mocskos jelenből, de a legkisebb esélyt sem látta. És jött ez az új program a World and World-től, ahol dolgozik. Egy virtuális világot kínálnak fel a használó számára. Teljes másolatát a való életnek. Ez még nem is olyan nagy dolog, viszont ebben a virtuális valóságban azt csinál, amit szeretne az ember, munka sincs. Aki a megszabott „életpontokat” eléri, használhatja egy ideig a rendszert, aki pedig megnyeri a játékot, az „korlátlan” időt nyer. Thomas nyerni akar. Hátrahagyja a testet, és el fog tűnni a virtuális világban, ha sikerül. A kutatóosztályon a cégnél tiltott dologként Andreával, a laboros leánykával, ki az egyetemi évei végeztével jött a vállalathoz, lekértek a cég nyilvántartási rendszeréből majd minden lehetséges adatot az Életprogramról. Nem sokat értettek meg. „Idegsejtek végződésén a számtalan fehérjeérték, az idegsejtek köztes szinapszisa, jelmolekulák rendszerezése egy síkon. Szó volt többek közt a „vér-agy gát” értékkülönbözet funkcionális megváltoztatásáról, az agyideg (nervus cerebralis) átvágásáról: az érzékszervek, izomzat kapcsolódásairól egy virtuális inger-ingerület megteremtésére. Thomas kissé szégyellte magát, hisz mint lelkes biokémikus egyetem után két évvel nem látta át az olvasottat, enyhe jóindulattal nem értette. Végül is a férfi lekérte az Életprogram játékmenetét, megtanulta, hogy a programban mi is fog történni véle. A monitoron már két perctől számolódik vissza a mért idő. Hirtelen ötletként még egyszer lekéri a rendszerből a már tudott adatokat, biztos, ami biztos. A virtuális Életprogramban két ismeretlen, kik a „Nyeremény” játékot választották, elhaláloztak. (És még csak pár napja lehetséges a piacra dobott „kísérleti” játékprogramot elérni.) Az állami Szent Anton Fegyházból nyolc életfogytiglanos rab számára adatott meg a virtuális világba lépés. Ők voltak a program kísérleti nyulai. Tehát az új életben nyolc férfi fegyenccel találkozhat, aztán majd érkeznek sorra, akiket megismerhet. Az „Életprogram” teljes anonimitást jelent azok számára, kik a virtuális világot választják. Letelepednek. Ezt követően a World and World csupán magát a rendszert tartja fenn. Talán öt másodperc telhet el, kellemetlen, úgy kb. 8 G terhelés esik a testre. Vakító fehérség, majd kitisztul a kép a férfi körött. Kisvárosi utcán áll, olyan vadnyugatosan a szemközti oldalon egy csehó láthatóan létezik. A tudatával lát és érzékel, ugyanolyan, mintha érzékszerveivel tenné azt, szem, száj, fül és érintés, hovatovább orrán keresztül, majd száján keresztül vesz nagy levegőt. Gyermekkorát idézi néki, sós ízt vél most, talán valahol a közelben a tenger hullámzik. Egy „Office” táblás kisebb helyiségbe lép a „Feladat” szerint. Két kisebb Browing pisztolyt választ, egy dög nagy Anaconda coltot és egy Uzzi könnyű géppisztolyt. A szemközti csehóba tér, a „fantom” csinos hölgytől italt kér, dupla wiskhyt. Tudja, bódító hatású italt kapott, kiönti azt. Egy életpontot gyűjt így. Kilép az utcára, érdekes mód pont akkor egy taxi tűnik fel az utcasarkon. Leinti, a hátsó ülésen helyezkedik el. Tán öt perc és kiérnek a városból, a megadott cél a közeli Enti városa. A taxi lerobban, otthagyja a „fantom” sofőrrel együtt. Nekiindul az országúton a kellemes, nyárias melegben. „Forgatókönyv szerint” egy sötét Buick tűnik fel. Nem vár az Uzzival, a kocsira tüzel, tárat cserél, és tovább lövi a golyókat. A Buick az árokban landol, égni kezd és robban, kormos pernyét, tűzfelhőt hagyván maga mögött. Egy újabb életpont, jegyzi meg a férfi és továbbindul. Eléri a várost, estig minden „feladatot” sikerrel teljesít, hisz minden lehetséges történést előre betanult. Az utolsó dolog, amit tennie szükséges, az előre megtudta címre igyekszik. A harmadik utcában kisebb közteret követően kétszintes épület, zöldes színre festett házfal. Ajtó, csengő, nagydarab, durva arcú férfi nyitja az ajtót. Thomas az Anaconda colt 45-ös lőszerével a férfibe ereszti a teljes tárat. A „dögcédulát” leveszi a tetemről, a saját nyakába akasztja azt. Amint kilép a házból, elmosolyodik, soha az életben nem találnak rá. Ő már Smith Wardock elítélt nevén élheti a virtuális, szabadságát jelentő világát.
Ha megtalálják a testét a “Fortuna” mulatóban, annyit tudhatnak: játszott, és az életével fizetett érte. Semmi kedvet nem érzett egy börtönben megöregedni.
2015 július, 3. díj
