Szokásos vásárlásaimat intéztem a kutyakajás és zöldséges boltban. Nyugdíjasként is kerékpárral járok a közeli Pásztó város üzleteibe.
Kijövet nézegetem a két teli szatyrot, hogyan csinálhatnék belőlük egy csomagot, hogy a kerékpár csomagtartójában gond nélkül elférjen.
Világosszürke Volkswagen autó áll itt, a nyitott ajtók mellett telefonálgató fiatalember egyfolytában járatja a motort… – ki tudja miért?
Egy-két perc alatt megtelik a levegő benzingőzzel, már a torkom kaparja.
Amkor a telefonálást befejezte, azt mondom neki, miért rontja a levegőt, állítsa le a motort!
– Mi van? – húzza össze a szemeit… Az autóra mutatok, a zaj miatt úgyis nehezen hallani.
– Takarodj a francba, a bicikliddel együtt! – hangzik a válasz.
– Miért tegez maga engem? – kérdem.
– Takarodj a francba! – ugrik ki –, mert eltöröm kezed, lábad!
Még vicsorog is…, lehet, hogy skizofrén?
Meg se rezzenek, – a nyitott ajtó kettőnk között van – csak azt mondom; – Ne fáradjon, nem vagyok ijedős!
– Majd az leszel, ha kijöttél a kórházból!
– Hogy beszél, és miért tegez engem?
– Kuss! Takarodj…
– Hogy lehet így beszélni? Van magának anyja?
– Kuss! Takarodj a francba a bicikliddel együtt…!
Emelkedett párbeszédünk itt véget is ért. Mielőtt eltakarodtam volna, azért körülnéztem, nincs-e valahol a közelben rendőrjárőr.
Mindenesetre a rendszámot megjegyeztem…
Van valami tanulsága az ügynek? Igen, nagyon sok!
Ötven évig éltem Pesten. Megszokhattam volna, hogy semmit nem szabad meglátni, semmit nem szabad észrevételezni, még megnézni sem, valakit…
Nem véletlen az, hogy a járműveken, a metrón az emberek egykedvűen néznek a semmibe…
Ha vernek valakit, nagy ívben kikerüljük, különben előfordul, hogy a segítő szándékú embert verik laposra, esetleg közös erővel…
A meccsről jövő randalírozók arra támadnak aki csitítani szeretné őket.
A metrólépcsőn felfelé haladunk; egy lefelé jövő társaság, barna ingekben, öklüket rázva szidalmakat skandálnak… A másik lépcsőn haladó fiatal rendőrök még a szemüket is becsukják…
Egy ilyen kedves kisvárosban, mint Pásztó, nincsen aljanép. Ez a vicsorgó honnan tévedhetett ide?
(A jogosítvány kiadásánál is csak a tárgyi tudás számít, nem vizsgálja pszichológus, van-e az illetőben emberség, tolerancia.)
Azért leadom a rendőrségen a gépkocsi rendszámát! Ha előfordul valami szokatlan esemény, egy betört orrú bolti eladó, az utcán ellökött, vagy megvert nyugdíjas (a közelben parkoló világosszürke Volkswagennel), könnyebb dolga lehet a Rendőrségnek.
