Ősz susog az itt-ott már gyérülő lombok között… Szelíden mosolyog a nyár – mint
egy öregember a rendelőintézet várótermében.
Eljárt az idő…
Iskolaszagúak a késve derengő hajnalok. Araszolva halad a busz az agyon
lámpázott Bartók Béla úton. Nézem a baloldali, tavaszt idéző gesztenyefákat.
Van, amelyik virágzik. Másodvirágzás. Tavaszt idéz és hosszú, kellemes őszre
utal. Beérünk a körtérre. Leszállok.
Újságos bódé. Rikkancs. Kiabálva próbál megszabadulni az árujától. A lapok
fejléce még mindig a megbukott miniszterelnök végrendeletét szellőzteti. A
parlament karfáján szomorúan lóg a bedobott törülköző. Van, aki mosolyog
mindezen, vannak, akik puccsról beszélnek.
A biológia sem a régi már. A létért, a hatalomért még egymás szemét is kivájják
a keselyük? A koncon való marakodás közben vajon lesz-e idejük egy elfogadható
költségvetést letenni a közös asztalra? Ez EU-s zászló mellett ott lóg az
izzadság szagú, árva törülköző. – Milyen szívfacsaró.
Egy idézet jut eszembe. Ember küzdj, és bízva bízzál – amíg kerülgeted a
kátyúkat – és eljő majd a Kánaán! (Időpont nincs.)
Virágoznak a gesztenyefák, hosszú forró ősz elé nézünk.