376. szám Széppróza

A szerencsejáték ? halálos is lehet

Szerző:

A szerencsejáték –
halálos is lehet

Ki gondolná, hogy a szerencsejáték is lehet halálos szenvedélybetegség.
Pedig rengetegen lesznek öngyilkosok, miután eljátszották a saját és
családjuk vagyonát. Elég kevés az a szerencsejátékos, akinek nincsen
más – alkohol, drog – szenvedélybetegsége. A játékszenvedélynek ugyan
nincsen kémiai szere csak tárgyi, ami lehet egy kaszinó bármelyik
asztala, egy kocsmában elhelyezett pénzes játékgép, egy kártyabarlang
vagy a Szerencsejáték ZRT. Kirendeltségei.
A gondolkodás eldeformálódása viszont nagyon hasonló az
alkoholistákéhoz. Minden vesztés után arról ábrándozik, hogy következő
alkalommal majd övé lesz a főnyeremény, ahogy az alkoholista is azt
képzeli másnaposan, hogy legközelebb nem fog berúgni. Ez a tévhit
igazán a betegség legmegrögzöttebb rákfenéje.
Szerencsémre én a pókernél jobban szerettem az ultizást, amit csak
nagyon rövid ideig játszottam nagy pénzben. A svájci rulettautómatára
is rágerjedtem egy kis időre, de jobban kellett a pénz az italra,
cigire és a kajára. Igaz öt éve rendszeresen lottózom – nem nagy
összeggel -, és álmodozom a meggazdagodásomról. Nekem minden időben
fontosabb volt más szenvedélyem, mint a szerencsejáték, de sok jó
ismerősöm nem így volt, vagy van ezzel. Közöttük igen sokan már
abbahagyták ezt az anyagilag rettentően veszélyes szenvedélyt.
Bármelyik szerencsejátékot lehet olyan nagymértékben túlzásba vinni,
hogy az tönkretegyen egy egész családot, sőt még a távolabbi
kapcsolatokat is. A játékos ugyanúgy elmagányosodhat, mint egy
alkoholista vagy drogfüggő. Hiszen a játékkal sok időt elveszteget az
illető a családjától és barátaitól. Arról nem is beszélve, hogy mennyi
pénzt visz el a családi kasszából. A gazdasági helyzetet tekintve
azonban ellentmondást fedeztem fel. Egyik oldalról sok pénz folyik be
az állami kasszába a szerencsejáték adójából, de közben elveszik egy
munkaerő.
Érdekes felfedezésem, hogy a játékszenvedélyesek között sokkal kisebb a
nők aránya, mint az alkoholisták vagy a drogfüggők körében. Pedig ez az
a szenvedélybetegség, amely fizikálisan nem rontja az egészséget,
csupán pszichésen, ellentétben a gyógyszerfüggőséggel.
A megoldás viszont nagyon hasonló az eddig leírt
szenvedélybetegségekéhez. Ma már hazánkban is hoztak létre olyan
speciális pszichiátriai intézményeket, melyek kimondottan ezzel a
függőséggel foglalkoznak. Erre a legjobb példa a Nyírő Gyula Kórház
2005-2006-ig működő osztálya, mely kimondottan csak játékszenvedélyben
szenvedő betegekkel foglalkozott. Csorba Csilla osztályvezető orvosnő
már alkalmazta a Games Anonymus – Névtelen Játékosok – Tizenkét
Lépésének egy részét a gyógyításban és bemutatott a betegeinek jó
néhány játékmentes szenvedélybeteget. Ezen túl az alkoholizmus
veszélyeire is felhívta a betegei figyelmét. Vannak ezen kívül más
addiktológiai osztályok is, ahol már foglalkoznak ezzel a betegséggel,
de ezeken nem elsődleges a játékszenvedély gyógyítása.
Mint minden szenvedélybetegségnél, ennél is elmaradhatatlan a betegség
beismerése és a segítségkérés. Csak ezután lehet bármilyen módszerrel
megpróbálni a játék abbahagyását. Persze nem elég csak nem játszani,
meg is kell változni. A felszabadult időben foglalkozni a társsal,
gyerekkel, barátokkal és kollégákkal. Ezt mind újra kell tanulni egy
szenvedélybetegnek. Ez segíthet abban, hogy ne nyúljon vissza
szenvedélye eszközéhez, vagy ne keressen egy újat.
Következő cikk >>

Kapcsolódó írások