A semmi közepén
ülök,
a van-nincs semmi vesz körül.
Bennem vad-fülsértő füttyök,
szakadt vonója hegedül.
Az érthetetlenség dünnyög,
de csak úgy halkan, legbelül.
ülök,
a van-nincs semmi vesz körül.
Bennem vad-fülsértő füttyök,
szakadt vonója hegedül.
Az érthetetlenség dünnyög,
de csak úgy halkan, legbelül.
Önmagammal jövök szembe,
de az is lehet, hogy megyek,
valakivel keveredve.
Ferdén néznek az istenek
az esetlen lentiekre,
csak magukért segítenek.
Megyek a végtelen felé,
mert az, ami van, gúzsba köt.
Egyre sűrűbb az esőlé,
a tócsákban víg-közönyök.
Azzal nem válnak semmivé,
hogy az óra reggelt csörög.
