Az egyik másodpercben még pocak vagy, kívülről csodálnak cirógatnak, áldanak. Következő percben újszülött, kis apró lény mindenki rajong és szeret. Egy másik pillanat makacs kamasz, vissza szóló szemtelen lázongó. Nem sokkal később szerelmes ifjú hangtalan szív örökös küzdelem harcos vér. Majdan boldog-boldogtalan felnőtt, keserű álmodozó, múltadat sirató. Aggódó szülő, szerető tekintet, féltő, remegő szív. S végül apró, morcos, ráncos arcú, fájdalmakkal küzdő bölcs mosolyú. Végső otthonod örök. Hideg üregben apró koporsó, melyben az idő, visszaad a földnek. Neved őrzi egy sír, emléked ezernyi lélek. Élj, hogy élhess, szeress, hogy szerethessenek és áldj, hogy áldhassanak.
2012 február, különdíj