A lány térdepelve hajlik át az éjszakán.
A láthatatlan ajtaját a szél ki-be csapja…
Három koppanás
ablakát behajtja.
Földig sápadt gyertya lázad.
Elfújta a sötét halálvágya. – Lépte lágy. –
Kezében gyűrt levél.
Betűmagány.
Folyosóin Kaffka jár.
Körbeszövik halovány érintések…
Kilazult időmutató lóg
a szomorúság falán,
Láthatatlan semmi kongat,
s
f e n n a k a d
egy
faágon
a
boldogság.
A lánynak, ki térdepelve hajlik… szeretet
örök gyertyaláng
halál
Sorok között
percnyi
boldogság.
