453. szám Széppróza

A kocsmában

Szerző:

 

Adaptálva az „Elloptak egy malacot” c. kisregényből

Marci megbecsült polgára egy eldugott kis falunak, Hátsónak. Gazdálkodik. Felesége és három gyermeke a faluban járó vándorcirkusz előadására ment. Stresszes napjai vannak, ellopták egy malacát. Nézzük a majdnem szöveghű részletet:

A kocsmában

Marci barátunk egyedül maradt otthon. Gondolt egyet, elmegy a kocsmába. Annyi stressz érte a napokban, hogy ráfért egy kis kikapcsolódás. Az utcákon alig volt mozgás, a fél falu a cirkuszban volt. Felszabadultan ballagott a kocsma felé. Az egyik sarkon összefutott a Kiss Józsival. Valamikor osztálytársak voltak. A kutyakiképzőt is együtt végezték el. Józsi is az általa szentélyként tisztelt, “Piros Paradicsom”-nak elnevezett kocsmába igyekezett. Másik nem is volt Hátsón, eltekintve néhány zugkimérőtől. Megérkeztek. Orrukat rögtön megcsapta az igazi kocsmák kellemesen bűzős, dohányfüstös, bagóbűzös, mindenféle környezetvédelmi és egészségügyi határt áthágó, leégett olajszagú, minden öltözéket tartósan átitató, kellemes átmeneti hányingert gerjesztő, borok, sörök,   gőzével átjárt, hosszabb távon nélkülözhetetlen, levegője. Akit egyszer ez az illat megcsapott, az tőle sohasem szabadul. Ócska, klaszszikus bádog pult, sörcsap, kávéfőző, mosogató, korsók és poharak. Kockás viaszkos vászonnal leterített asztal, a vászonról az asztal szélén a kockák lekoptak. Támlás székek, kárpit nélkül. Klárika, a pultos lány. Dekoltázs kiváló. Már várta Józsit:
– Hol a csudában voltál ilyen sokáig, nem tudtam elképzelni mi a franc van veled. 
Józsinak jól esett a már-már anyai aggodalom. Valóban, a napjai döntő részét a kocsmában tölti, szabad ideje alig marad. Nem csoda, hogy kedvenc malaca magányosnak érzi magát. Sört rendeltek meg pálinkát. Először. Azután pálinkát meg sört. Nagyon jót beszélgettek. Gyerekkori, legénykori emlékek kerültek elő. Klárika sem unatkozott. Iszogattak. A malac ügy is előkerült, de csak érintőlegesen. Inkább disznó történetekkel szórakoztatták egymást. Józsi szolgált pár sikamlós sztorival szomszédjáról, Cikló Orsolyáról.
Megbeszélték, hogy Jóska elhozza vendégségbe egyszem malacát Marci malacaihoz. Végül biliárdozni kezdtek. Filozofikus beszélgetésbe fogtak.
– Józsikám, ha te biliárd golyó lennél, gurulni szeretnél vagy jobb lenne, ha állnál? – kérdezi Marci. Józsi, bár elég részeg volt ahhoz, hogy ne érje meglepetés, mégis meghökkent egy pillanatra. Rövid tétovázás után így felelt:
– Nem szeretem, ha seggbe lőnek egy dákóval, talán inkább állnék.
– Igen, de úgy sosem indulsz meg.
– Majd elindulok, ha akarok – makacskodott Józsi.
– Ha nem jutsz energiához, akkor nem tudsz.
– Majd nekem jön az, akit már seggbe lőttek, és elveszem az energiáit.
– Nem szép dolog, valaki fölvállalja, amit te nem, mármint hogy seggbe lőjék, és te fogod magad, lecsíped a verejtékkel megszerzett erejét.
– Miért jött nekem?– jött Józsi frappáns válasza.
– Szerinted ő agresszor? – szólalt meg rövid tépelődés után Marci.
– Ha nekem jött!
– Honnan tudod, hogy nem kedvel téged és csak eljött meglátogatni. Az energiát csak azért hozta, hogy tiszteletét tegye vagy megajándékozzon. Legyen egy közös élményetek, impulzustok ezen a ronda világon. Ebben az esetben a zöld asztalon – fakadt ki mélyről Marci.
– Hát? – tátott szájjal nézett barátjára Józsi.                                                
– Ha nem egy dákótól kapnád a löketet, hanem egyéb módon, akkor lennél te az első? Az aki az energiáit szétosztja a többiek között.
– Esetleg! – és Józsi arca kivirult, mert arra gondolt, hogy a löket lehet egy löket pálinka is – De az a baj, hogy így én merülök le leghamarabb.
– Mégis te voltál az, aki a legtöbbet vállalta önzetlenül a zöld asztalon.
– Hát igen – válaszolt Józsi, de nem önzetlenül. Azt gondolta ugyanis, hogy komoly esélye lesz arra, hogy újra kiválasztott legyen, és így újra kapjon egy löketet a pálinkás üvegből is.
Közben a biliárdasztal zöld posztóján egy piros golyó kínálta fel formás hátsóját a mélyenszántó gondolataikban szárnyaló barátainknak: „Na! Mi lesz majmok? Csináltok végre valamit?” Józsi nem is bírt ellenállni, alaposan beledurrantott a piros hátsóba.
A löketben volt némi elfojtott szexualitás.
– Nehéz kérdés ez – bölcselkedett tovább Marci – Ha már megkaptad a löketet, inkább csak száguldoznál a többi golyó között, vagy minél többet ütköznél? (Ha ütközöl, hamar elfogy az energiád, ha száguldasz sokáig megmarad.)
– Ütköznék – válaszolt határozottan Józsi, mert az utántöltés elkötelezett híve lett.
– Nem tudod mindig előre, hogy baráttal vagy ellenséggel találkozol. Barátodnak odaadod az energiád, az ellenséged pedig elveszi. A barátod ételt készít a tűzön, az ellenséged pusztít a tűzzel – mondta a teljesen átszellemült Marci.
Nem számít.- mondta Józsi, és szeretett kocsmájára gondolt, ahol szoktak barátkozni is meg verekedni is. Úgy érezte, hogy most már álló golyó, és szüksége van egy löketre. Jelezte is Marcinak. Ezzel sikerült barátját is a szellemi magaslatokról a kocsma valóságába térítenie.
A piros golyó most Marci felé fordította kiváló hátsóját: „Nem vagy még túl fáradt, lökhetnénk egy párat.”
Játszottak egy keveset, míg nem Klárika megszólalt:
– Uraim! Záróra!
Az urak bizonytalan léptekkel távoztak. Az eltöltött kocsmai órák megtették hatásukat. Útban hazafelé Marci betért még Jóskához, ahol még elfogyasztottak pár pohár bizonytalan eredetű italt, ami már jelentősen nem változtatott állapotukon. Másnap Józsi nem értette, miért hiányzik amúgy is hányavetett sorsú aranyhalai akváriumából annyi víz?
Marci, miután nem kis nehézségek árán végre hazatalált, a kocsmai klaszszikusok örökzöldjét játszotta el lakása ajtajában. A kulcs kontra kulcslyuk előadás már legalább fél órája tartott, de a két fél még mindig nem talált egymásra. A Habár kontra Habárné jelenet igazán drámaira sikerült. Mariska, hallva a motozást kilesett az ablakon. Megfigyelhette a művész úr láthatóan nagy kitartással végrehajtott kísérleteit a rakoncátlan, izgő-mozgó ajtózár kiengesztelésére. Úgy döntött segít neki. Bal kézzel kinyitotta az ominózus ajtót, jobb kézzel egy épületes átszállót helyezett el rémült ura ábrázatán.
– Menj a malacaidhoz aludni, te részeg disznó! – és becsapta az ajtót.
Marci egy pillanatra kitisztult, sikerült felmérnie helyzetét. Annyi önbecsülése maradt, hogy csak azért is, nem a malacoknál, hanem anyjuknál, Katicánál tért nyugovóra.
VÉGE

                                                    2011 október harmadik díj

Kapcsolódó írások