A hit a kétség
mankója,
de vele is csak halkan bicegsz.
Hallgathatsz az intő szóra,
nem látod, hogy holnap mi lesz,
ki húz bankót a vonóba.
A hit az élet bajait
szelíden megmagyarázhatná,
felettünk van, bennünk lakik,
cifraságokat aggatnak rá,
délben, estétől hajnalig.
A hit a csalódástól kókad,
az ígéretet már kétli,
nem kér malasztot utólag.
Ember prédikálta égi
malaszt lök folyónak.
A hit tettek nélkül vakság,
gondolat nélkül buborék,
a semmit semmire rakják,
messzebb kerül a messzeség,
hamiskodók a zsolozsmák,
a hit akkor kell, ha nem vak,
ha nem mások aggatták rád,
benne a saját akarat.
Nem elég mormolni imát,
az legfeljebb vigasztalgat.
