Ha a bajok jönni akarnak, akkor jönnek csőstül. Azzal kezdődött, hogy tizenöt év házasság után sem lett várandós az asszonya. De persze az is lehetséges, hogy a bajok már a megismerkedésük pillanatában kezdődtek, csak szerelmi vakságukban ezt egyszerűen nem vették észre. Már majdnem elindították az örökbefogadási procedúrát, mikor kiderült, hogy az asszonynak májrákja van. Eléggé meglepő volt, hiszen egyikük sem fogyasztott májkárosító anyagokat. Se drog, se alkohol, se gyógyszer nem játszott szerepet az életükben. Egyikük sem dohányzott. Az asszony sokat volt táppénzen, hosszú időket töltött kórházban, ezért a munkahelyén a vezető úgy döntött, megszünteti a munkaviszonyát, hogy valakit fölvehessen a helyére, aki el is végzi azt a munkát. Amikor első körben gyógyultnak nyilvánították, sokáig nem talált új munkát. Szűkösen, de valahogy kijöttek az egy fizetésből. Mikor több hónap után végre el tudott helyezkedni, megint kezdődtek a daganatos problémái. Közben persze tombolt az infláció, a lakbérük is majd’ a duplájára emelkedett. Már nem volt elég az egy fizetés, másodállást kellett vállalnia. Emiatt természetesen nem tudott a feleségéről megfelelően gondoskodni. Az asszony egyre rosszabb állapotba került. Újév után ismét kórház. Természetesen többletkiadásokkal. Kénytelen volt fölmondani a másodállását, egyszerűen nem bírta erővel. Már gyanította, hogy elérkezett a betegség vége, ami nem a gyógyulás lesz. Álmatlanság gyötörte, a tehetetlenség felőrölte. Január közepén a bérelt lakás tulajdonosa közölte: nem vár tovább az elmaradt lakbérre. Kilakoltatási moratórium ide, vagy oda, azonnal mennie kell. Nem volt ereje tiltakozni, nem volt ideje jogorvoslatot keresni. Meg sem lepődött már, mikor a munkahelyéről hanyag munkavégzés címén kirúgták. Lehetséges, hogy ebben az abnormális helyzetben tényleg nem tudott megfelelően teljesíteni. Ekkor derült ki, hogy valójában nincsenek barátai. A rokonai pedig ugyanolyan ingatag helyzetben voltak, mint ő, amikor még volt munkája.
Keserű gúnnyal értékelte, hogy a saját helyzete már nem ingatag.
Természetesen nem mondta el a feleségének, hogy éjjeli menedékhelyen alszik. A holmijaik nagy részét a lakás tulajdonosa szeméttelepre szállíttatta. A fapadnak csúfolt éjjeli menedékhelyen aztán tovább csökkent a cipelni valója. Jobb ruháit, a váltócipőjét és a takaróját is ellopták. Az elkövető kiléte ismeretlen maradt. Ennek ellensúlyozására szoros kapcsolatba került a számára addig csak hírből ismert csótányokkal és poloskákkal. Kicsit aggódott, hogy bevisz valami bogarat a kórházba, de két nővér véletlenül kihallgatott beszélgetéséből megtudta, hogy a behurcolt ízeltlábú legföljebb vérfrissítésként szolgálna a meglévő állományban.
Amikor az orvos visszautasította a hálapénzt, akkor már tudta: nincs remény.
Szótlanul ült a betegágy mellett. Az asszony lehunyt szemmel feküdt, szinte alig lehetett észrevenni a hófehér ágynemű között.
– Hozzál nekem labdarózsát! – sóhajtotta bágyadtan. De az is lehet, hogy csak álmában beszélt.
– Hozok – állt fel azonnal és indult.
Az utolsó ötszáz forintján megpróbált virágot venni, annak ellenére, hogy tudta: tilos a kórházba ilyesmit bevinni. A boltosok kinevették: a labdarózsa bokron terem, nem keresik a vevők, nem árusítanak ilyet.
Márciusban elkezdett Fedél Nélkül újságot terjeszteni. Némelyik vásárló beszélgetett is vele pár percig.
Egyiküknek elmondta, hogy a felesége beteg és labdarózsát szeretne.
– Ez még korai. – mondta az úriember. – Édesanyám kertjében van egy bokorral. Májusban fog virágozni. Ha még akkor is itt lesz, hozok magának legalább egy szálat.
Áprilisban az asszony meghalt. Szégyenkezett, hogy a gyász mellett némi megkönnyebbülést is érzett.
A temetést az önkormányzat kifizette, de a költségeket ráterhelte a házastársra.
Tehát a meglévő lakbér, rezsi és bankszámla tartozás mellé még egy jókora összeg társult. Ezen már csak nevetni tudott. Legszívesebben meghalt volna. Öngyilkossági gondolatait az ellátórendszer egyik orvosa oszlatta szét.
– Csodálom, hogy idáig el tudott jönni. Azonnal mentőt hívok, valószínűleg sürgős szívműtétre lesz szüksége.
A többit nem hallotta, elvesztette az eszméletét.
Már az őrzőben volt, túl a műtéten, amikor magához tért. Pittyegő készülékek, testéhez csatlakoztatott csövek és kábelek között. Elemi erővel tört rá a dac. Azért is újra kezdem! Csak azért is meggyógyulok, fölállok és megint én leszek én!
- május, második díj
