nincs barátom, se ellenségem,
a város ölel éjjelente,
vackom a Blaha Lujza téren,
esőben fürdök négyhetente,
gyalog járok, nem villamossal,
így nem baszogat az ellenőr,
nejlonbor asszony néhány csókkal,
puha ágyat vet a lépcsőkből,
műanyagpoharam sosem mohó,
ha nem adtok, akkor köpjetek,
csóró szívem hiszékeny holló,
riadtan hall rókalépteket.
rőzsedalokból rakok tüzet,
mert itt legbelül mindig fázom,
szerelmet, álmot, isteneket,
a nincs savó szemében látok,
nagykabátom a körúti szél,
könnyemből lesz a dunai pára,
cipőm becézi járdaszegély,
majd talpát éhesen megzabálja,
kirakati fényeket rugdosok,
csörömpöl sárga félhomálya,
és egy vaksi bérházablakból,
rám nyit a bent rettegett magánya.
