Megváltoztatni valakinek az álláspontját, vagy legalább ráébreszteni arra, hogy valójában nem tud eleget ahhoz, hogy határozott véleményt alakíthasson ki egy témáról sosem volt könnyű feladat, de a mi szemléletformáló programunk, az EKH számára jellemzően nem ez jelenti a nagyobb kihívást. A közönségünk általában gyerekekből áll, akik számára természetes, hogy egyik pillanatról a másikra, 180 fokos fordulatot produkálva változik, mit gondolnak valamilyen számukra sokszor lényegtelennek tűnő társadalmi jelenségről. Ha sikerül a lelkesedésüket felkelteni, már könnyedén elfogadják, hogy egy gyakorlatilag tanári szerepben feltűnő kis csapat felnőtt új ismereteket ad át nekik, amit többnyire rutinszerűen szívnak magukba.
A Deutsche Telekom IT Solutions munkatársaiból álló közönséghez szólni számunkra is más feladatot jelentett. Hosszú évek, évtizedek alatt berögződött, megszilárdult nézetek állnak szemben azzal a tapasztalattal, amire mi csak úgy gondolunk, hogy ez az életünk, és pont ezért fel sem merül bennünk, hogy bárkit is megpróbáljunk meggyőzni bármiről. A mi dolgunk csupán annyi, hogy kendőzetlenül mutassuk be a valóságot, és ti, a hallgatóság tagjai önállóan jussatok el a következtetésig: nem különbözünk egymástól – úgy semmiképp, ahogy számít.
Elemezhetnénk napestig, hogy ki, mikor, milyen hibás döntést vagy döntéseket hozott, és hogy azok következményei arányban álltak-e a döntés súlyosságával vagy sem. A hajléktalanság problémáját nem azért kell megoldani, mert vannak, akik jobbat érdemelnek, hanem mert mindenki jobbat érdemel. A hajléktalanság embertelen helyzet, márpedig a teremben kirakott nagyjából 30 szék mindegyikében emberek ültek ezen az előadáson is, mindegy, hogy kinek a széke merre nézett.
Amióta tagja vagyok ennek a csoportnak, mindig azt éreztem, hogy ezt nem lehet rosszul csinálni, mind túl vagyunk már azon, hogy takargassuk a nehézségeinket, maszkot viseljünk, ergo így is, úgy is hiteles lesz az előadás. És mégis, megható volt látni az érdeklődést, az együttérzést, az igyekezetet, ami a hallgatóságból áradt felénk. Megnyugtató volt ez a nyitottság, és lelkesítő a tisztánlátás nyilvánvaló igénye. Hogy eredményesek voltunk-e, hogy mérhetném, nem tudom, de engem meggyőztetek arról, hogy nem voltam ott hiába, és ennél nem várhatok többet.
Külön köszönöm mindenkinek, aki még jól is érezte magát, ha volt ilyen, íme, még valami, amiben hasonlítunk egymásra.
Lukács Péter
fotó: FN archívum
