2025. július elsején lépett hatályba a helyi önazonosság védelméről szóló törvény. Az Alaptörvény tizenötödik módosítása a tulajdonhoz való jog, valamint a szabad mozgáshoz és tartózkodási hely megválasztásához való alapvető jog korlátozását teszi lehetővé, mely szerint „a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jog gyakorlása nem járhat Magyarország helyi közösségei önazonossághoz való alapvető jogának sérelmével”. Az Utcajogász véleménye szerint a törvény diszkriminatív, nemzetközi egyezménybe ütközik, az önazonosság fogalma pedig nem megfelelően definiált.
Definíciós problémák
Mivel a helyi önazonosság fogalma igen tágan értelmezhető, lehetőséget ad a települések önkormányzatai számára a diszkriminációra. Az új törvény a beköltözés feltételeinek meghatározását az önkormányzatokra bízza, csupán annyit ír elő, hogy e feltételek észszerűek legyenek. Ugyanakkor nincs definiálva mit is jelent pontosan az észszerű ebben a kontextusban. A gyakorlatból pedig az látszik, hogy az eddig rendeletet kiadó önkormányzatok számára elsősorban az tűnik észszerűnek, hogy egyes társadalmi csoportok, és ezen belül is főképp a hátrányosabb helyzetben lévők szabad mozgáshoz és tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogát korlátozzák, hiszen például munkaviszonyhoz, iskolai végzettséghez, az adótartozás hiányához, betelepülési hozzájárulás megfizetéséhez kötik a beköltözést.
A bejelentett lakcím és lakóhely különválasztása
Az önkormányzatok továbbra sem tudják megakadályozni, hogy valaki egy településre ténylegesen beköltözzön, csak a hivatalos lakcím bejelentését tagadhatják meg tőle. Ám ha valakinek eltér a valódi lakóhelye attól, ami a lakcímkártyájában szerepel, azt egy sor hátrány érheti emiatt: nem érkeznek meg hozzá a hivatalos iratok, nem fogadja a körzeti háziorvos, gyerekei nem járhatnak az adott településen iskolába. Ha valaki nem tud saját tényleges lakóhelyére bejelentkezni, és arra sincs lehetősége, hogy egy barátjához vagy családtagjához jelentkezzen be, települési szintű lakcímet kell igényelnie – települési szintű tiltás esetén egy másik településen. A települési szintű lakcím azonban hátrányt jelenthet munkakereséskor, bankszámla nyitásakor, hiteligénylés esetén és még számos más élethelyzetben.
Az ingatlannal rendelkezők is rosszul járhatnak
A törvény nem csak azokat érintheti rosszul, akik szeretnének egy adott településre beköltözni, hanem azokat is, akik ott ingatlannal rendelkeznek, ugyanis a szabályok a tulajdonhoz való jog egyes részjogosítványainak korlátozásával járnak. Az önkormányzatok rendeletben határozhatják meg, hogy a tulajdonosok kinek adhatják ki vagy el ingatlanjukat, ez pedig értékcsökkentő tényező lehet, illetve rendkívüli módon megnehezítheti a bérbeadást. Így a kisebbség diszkriminálásával együtt hátrány érheti azokat is, akiket a törvény védeni hivatott a nem kívántnak tekintett beköltözőktől.
Az Utcajogász szerint a települések lakosságszámának változásait komplex szemlélettel, gazdaság- és társadalompolitikai eszközökkel lenne érdemes kezelni, nem pedig jogi szankciók kilátásba helyezésével, illetve a szabad mozgás és tartózkodás jogának korlátozásával.
A törvény nemzetközi egyezménybe ütközik, alapvető jogokat sért
Természetesen nem az Alaptörvény az egyetlen, amely a szabad mozgáshoz, a tartózkodási hely szabad megválasztásához való alapvető jogot deklarálja. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (Egyezmény) kimondja, hogy ez a jog mindenkit megillet, aki törvényesen tartózkodik valamely állam területén. Ez az Egyezmény szerint sem abszolút jog, korlátozható, de csak az Egyezményben meghatározottak szerint: „E jogokat kizárólag csak olyan, a törvényekkel összhangban lévő korlátozásoknak lehet alávetni, melyek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy a köz biztonsága érdekében, a közrend fenntartásához, a bűnmegelőzéshez, a közegészség vagy az erkölcsök védelméhez, illetőleg mások jogainak és szabadságainak megóvásához szükségesek.”
Az Utcajogász véleménye szerint a mozgásszabadság „helyi közösségek önazonosságának védelme” miatti korlátozása, köszönőviszonyban sincs az Egyezmény által lehetővé tett indokokkal.
A törvény ugyanakkor nemcsak az emberi jogok európai egyezményével megy szembe, hanem az Alaptörvény XV. cikkével is, amely a következőt mondja ki: „A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes. Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.”
Az Utcajogász Egyesület álláspontja szerint nem csak a már megalkotott önkormányzati rendeletek alapjogsértők, hanem maga a törvényi felhatalmazás is. Nehezen képzelhető el bármilyen olyan csoport meghatározása helyi jogalkotási szinten, amely ne valósítaná meg a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való alapvető emberi jog tiltott korlátozását. Erre pedig nem megoldás, hogy az önkormányzati határozatok, vagy akár a rendeletek ellen a jogszabályok jogorvoslati lehetőséget biztosítanak, hiszen azok az esetleges érintettek számára jogi képviselet nélkül nehezen érhetők el. Konkrét ügyekben akár alkotmányjogi panasz benyújtását vagy az Emberi Jogok Európai Bírósága előtti eljárás kezdeményezését is igényelhetik. Akiknek az önkormányzat ilyen rendelet alapján utasította el a lakcím létesítési lehetőségét, azok keressék az Utcajogászt!
