zongorahúrba akasztott lábbal
billegek egy parázna kánnal
ömlik a gondolat zagyva hártya
palástja szakadt fel
a bolondját járatja velem az élet
féket behúzva a sarokba kényszeríthet
leheletfinom szövet simítja testem
tán a halotti leplem látom e kései délutánon
túlbuzogtak bennem a feszült csótányjárta napok
agyam megfőtt a félhomályba és ragyog
keverem a betűket és tévesen írom
„r” helyett „g” lenne itt ki picsog
furdalt valami gyalázat de vége
pontot tehetek talán a hétre
