csak magamnak gondolom ezt
elidőzve részletek széthullásán
hiányok súlya mélyedés a térben
nem igaz hogy megint ilyen gyáván
néma elvárások kereszttüzében
hogy én legyek aki még beleférjen
én legyek aki bele kell férjen
napba időbe ahogyan mások
a sötétben is én vagyok csak
ismeretlen alakban várok
szétfolyva megint olyan gyáván
elrágódva részletek széthullásán
nem csak magamnak gondolom ezt
látni mindent úgy ahogy van
sosem akad el a folytonosság
sötétebb magammal jó viszonyban
egy lesz velem mintha kiderülne
egészet építve legbelülre
