808. szám Beszámoló

Pride

Szerző:

Nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire jó volt! 

Csapatunk nem éppen a viruló ifjúságáról és kicsattanó egészségéről híres, ezért nem a Deák téren gyülekeztünk, hanem a Kálvin téren, ott kívántunk csatlakozni a menethez, remélve, hogy a rövidebb távot végig bírni fogjuk. Végülis bírtuk, bár többször le kellett ülnünk. Peti szerezte a netről az infókat, így értesültünk arról, hogy módosult az útvonal, az Erzsébet hídon megyünk át Budára. Végül a Kecskeméti és a Károlyi utcán keresztül értük el a menetet a Ferenciek terénél. Vali időnként méltatlankodott, hogy sehol egy félmeztelen, tangás férfi, de túltettük magunkat a csalódáson. 

Még nem értük el a Műegyetemet, amikor szintén Peti fölfedezte Anninát a tömegben. Hiába visítoztam a nevét, a távolság és a tömeg moraja miatt (lehet, hogy zene is szólt a közelben) ő ezt nem hallotta. Ezt is Petinek kellett megoldani: óceánmély hangján olyat üvöltött, hogy nemcsak Annina és a közelünkben sétálók rezzentek össze, de szerintem még a Farkasréti temető állandó lakosai is. (A program hátralévő részében azon törtem a fejem, mivel tudnám rávenni csoporttársamat újabb kiabálásra. Semmi értelmes nem jutott eszembe.) 

Az úton végig fogtam Katica kezét, nehogy elszakadjon tőlünk, mi több, amikor célba értünk és leültünk a Közélet Iskolája standjánál, akkor sem engedtem el. Erről fotó is készült. De még séta közben folyamatosan pirongattam Marcit és Petit, mert állandóan lehagytak minket. Visszafelé Zsuzsi kicsikart egy ölelést egy jóképű formás alakú fiatalembertől. 

Zsuzsi találta ki, hogy a fene másszon vissza az Erzsébet hídig, amikor itt van a Szabadság híd. Lezárva. Rám hárult a feladat, hogy intézkedjek. Udvariasan köszönve megkérdeztem az egyik hidat őrző rendőrt, hogyan juthatunk át a pesti oldalra. Hídőrök rövid tanácskozás után közölték, hogy egyik kollégájuk átkísér minket a Szabadság hídon. Így rendőri kisérettel keltünk át a lezárt hídon. A pesti hídfőnél az ellentüntetők (mind a tizenkilencen) szemmel vertek minket, de ez nem rontott se a kedélyünkön, se az egészségi állapotunkon.

Büszkén tértünk haza.

 

Ho.Csi.

fotó: FN Archívum

Kapcsolódó írások