már nem vonzódom a mocskos szóhoz
– a galaxis mosolya eltemet
mégis ragaszkodom az olvasóhoz
ki álszent mint a szezonális fegyverek
pár gondolat – szaggatom a verseket
egyetlen szóval ölelem a földet
visszatérek a célkeresztben emberek
mert semmi ellen nevelnek a könyvek
vas keresztel jelölöm a halálom
kedvenc költőm kitartóan követ
– fogy a jövőm eltemet az álom
arcomra olvad a trombitás köszönet
de véremben több nyomot hagyott
– a múzsa megkopott melege
ma mégis drámai helyzetben vagyok
mint meddő sorok között a remete
a horizonton kóbor múzsa integet
mandarin beszéded csak éjszaka értem
– jó lenne tudni a csók mit jelent
ami rám nézve látszólag is szégyen
bolond költő a világnak nekimegy
néhány sora a lényeknek is tetszik
olyan a verse mint az egyszer egy
pontokba szedve bezárta a semmit
