Tanulmányút Bécsben
Szociális munkásként fontos annak tudata, hogy nem vagyunk egyedül. Nem vagyunk egyedül a munkahelyünkön, ahol (ideális esetben) teljes szakmai team áll az egyéni munka mögött, nem vagyunk egyedül a hazánkban, ahol intézmények hálózata és összefogása jelent támaszt és nem vagyunk egyedül a világban sem, hiszen mindenhol találunk olyan szervezeteket, akik hasonló elvekkel, hasonló célok mentén szerveződnek, mint ami a saját működésünket is meghatározza. A kapcsolódásoknak ez a sokszínű és sokoldalú szövedéke folyamatos inspiráció és erőforrás a hivatásos segítők számára.
Ebben a szellemben indult el a Fedél Nélkül kis csapata is idén tanulmányútjára. Úticélunk Bécs volt, ahol három nagyon különböző, ám professzionalizmusában egyformán példaértékű szervezetet látogattunk meg.
Ausztriában 2023-ban 20.573 hajléktalan embert tartottak számon, akik 55%-a Bécsben élt. Minden harmadik hajléktalan ember nő, minden tizedik 24 év alatti, számuk 2021 óta töretlenül növekszik.
Első állomásunk az első osztrák utcalap, az Augustin szerkesztősége volt. A lap 1995-ben jött létre és a Fedél Nélkülhöz hasonlóan az elsődleges munkaerőpiacról kiszorult emberek (hajléktalanságban élők, tartós munkanélküliek, menedékkérők stb.) számára biztosít kereseti lehetőséget. Jelenleg körülbelül 450 aktív terjesztő dolgozik velük, akiknek csupán 5%-a osztrák állampolgár, a többség román vagy nigériai, de sok magyar árus is található közöttük.
Az Augustin tartamát tekintve elsősorban társadalmi problémákat tematizál. A lapszámok létrehozásáért szerkesztőségi csapat felel, tehát az utcalap bár képviseli a társadalom által marginalizált csoportok ügyét, orgánumuknak nem tekinthető.
Az Augustin a készpénzmentes fizetés tekintetében az európai utcalapok között úttörő szerepet tölt be, modellprojektjük sok szerkesztőség számára jelent iránymutatást egy helyi viszonyokra alkalmazható struktúra kialakításában. Sajnos a magyar jogi környezet nem teszi lehetővé az osztrák rendszer közvetlen átvételét, annak elemei, a működtetés során felmerült kihívások fontos tanulságokkal szolgáltak saját, hasonló törekvéseink kapcsán.
Második állomásunk, a Neunerhaus Bécs hajléktalanságban vagy súlyos lakhatási szegénységben élő, illetve az osztrák egészségügyi ellátásból anyagi okokból kiszoruló lakosainak nyújt segítséget. A szervezet sokoldalú szolgáltatási palettával várja a hozzá fordulókat: lakhatást biztosítanak (2023-ban 1076 főt külső férőhelyen, 262 főt saját épületben támogattak), orvosi, fogorvosi praxist tartanak fenn (38.000 konzultáció, benne 1300 pszichológusi találkozó), állatorvosi rendelőt működtetnek (440 páciens), sorstárs segítőket képeznek és foglalkoztatnak (3.000 segítő beszélgetés). Szociális ügyintézésben szociális munkások segítik az ügyfeleket. akiket informális közegben, a Neunerhaus kávézójában fogadnak, ahol meleg ételhez is juthatnak.
Az osztrák egészségügyi intézményrendszer nem biztosít ingyenes ellátást a hajléktalan emberek számára, így a hasonló intézmények kulcsfontosságúak az emberiesség minimumfeltételeinek megteremtéséhez az osztrák társadalomban. A szolgáltatási struktúra holisztikus jellege, az infrastruktúra magánkórházakat megszégyenítő minősége a lehetőségek új horizontját villantja fel a Magyarországról érkező segítők számára, akik hazánkban a szegények számára biztosított ellátások szegényes mivoltához, fragmentáltságához szoktak.
Harmadik megállónk, a Sargfabrik nevű, a ’Vörös Bécs’ hagyományaira építkező alternatív lakhatási közösség volt. A közösség ma már nem csupán egy társasház, hanem mindenki számára nyitott kulturális és közösségi tér is, amely ismeretterjesztő előadásoktól, a kortárs jazzen és az irodalmi esteken át számtalan eseménynek ad otthont. Kulturális kuriózumok mellett fürdőház és kávézó is várja az idelátogatókat. Az intézményt a lakók közösen tartják fent és működtetik, önszerveződő, demokratikus alapon, itt mindenkinek a szava számít.
A bécsi tanulmányút megerősített bennünket abban, hogy a szociális munka nemcsak helyi, hanem nemzetközi szinten is közös nyelvet beszél: az emberi méltóság, a szolidaritás és a szakmai elkötelezettség nyelvét. Bár azok a jó gyakorlatok, amelyekkel találkoztunk, nem ültethetőek át egy az egyben a magyar kontextusba, de új kérdéseket vetnek fel, távlati gondolkodásra, cselekvésre ösztökélnek minket. A látott példák segítenek abban, hogy saját működésünket kritikusan vizsgáljuk és fejlesszük, rávilágítanak azokra a strukturális különbségekre is, amelyek meghatározzák a szociális munka mozgásterét különböző országokban. Mindez hozzájárulhat ahhoz, hogy hosszabb távon tudatosabban alakítsuk saját szakmai gyakorlatunkat és partnerségi stratégiáinkat.
A tanulmányút a hajléktalanokért Közalapítvány támogatásával valósult meg.
