Kedves olvasók, csoda történt velem. Egy nagyon kedves Fedél Nélkül lapvásárlóm elolvasta az interjút, amit a 2024-es Balogh László-díj és az Év Terjesztője- díj II. helyezésének elnyerése kapcsán készült, az interjúban elmondtam, a nagy álmom, hogy szeretnék eljutni a tengerpartra. Képzeljétek, Ottó megkeresett és felajánlotta, hogy segít ebben nekem! Beszélgettünk többször is, és elkezdte a szervezkedést. Sokáig el sem hittem, hogy ez velem történik. Már sok év óta terjesztem a lapot, kaptam hideget-meleget, de rá kellett jönnöm, vannak még jó emberek. Ottó, köszönöm neked ezt az élményt, igazán, és természetesen mindenkinek, aki támogatta a kiutazásomat a párommal!
Az IBUSZ Utazási Irodával mentünk ki. Többórás buszocskázás volt, az izgalomtól pihenni se tudtam, minden óra kínokkal telt, míg a várakozás, a vágyakozás meghozta gyümölcsét. Ahogy közeledtünk Görögország felé, az úton többször megpillantottam a tengert, a szívem hevesen dobogott és már nagyon vártam a megérkezést. Amikor megállt a busz és mondták, hogy megérkeztünk, nem tudom leírni milyen boldogság fogott el, el is sírtam magam.
Egyébként Sarti a Sithonia-félsziget keleti részén van. Egy kedves falu, apró kis kőházakkal, szűk, macskaköves utakkal. Ahogy a párommal ott sétálgattunk, úgy éreztem visszamentem a történelemben egészen a bizánci korig, tényleg mesébe illő volt minden. Láttunk nagy olajfákat, a tengerparton hosszú kilométereken át homokos strand, kellemes, tiszta víz, csak nagyon sós!:) Jó párszor kiültem a tengerpartra és arra gondoltam, vannak még jó emberek, hisz itt vagyok… Az apartmanunk is aranyos, nagyon tiszta kis hely volt, rendes a személyzet. Sartin minden megvan, amit el tudnék magamnak képzelni. Felmerült bennem, hogy szívesen élnék itt. Az itt lakó, élő emberek nagyon kedvesek, befogadóak, sok magyar is él és dolgozik itt.
Képzeljétek el, hogy Ottó annyira figyelmes ember, hogy gondolt arra is, hogy június 13-i indulásunk után 14-én fáradtan fogunk megérkezni és másnap a szülinapom van. Felhívott, érdeklődött, hogy vagyunk, hogy utaztunk stb. Mondja, hogy le kéne menni majd az idegenvezetői irodába, mert a hajókirándulással kapcsolatosan valami kavarodás van. Hát 15-én le is mentünk. Mosolyogva fogadtak bennünket, mondták, hogy nincs semmi baj, minden megoldódott, de szeretnének mutatni valamit. A főutcán odébb sétáltunk néhány házzal és betértünk a Relax Étterembe. Magyarul fogadtak bennünket, kiderült, hogy magyarok, nem csak megtanulták a nyelvet! 🙂 Képzeljétek el, megvendégeltek bennünket. Ettünk gyrost, souvlaki tálat és mivel a szülinapom volt, kaptam egy gyümölcstortát is. Tényleg nagyon megleptek, köszönöm ezt az élményt mindenkinek, akinek a „keze” benne volt.
Az ajándékban volt egy hajókirándulás is és közelebbről láthattam az Athosz-hegységet és a távolból egy aprónak tűnő kolostort. A tenger szépségét, tisztaságát, az apró halakat, amik körülöttem úszkáltak, a tengeri sünöket, figyelmeztettek, hogy rá ne lépjek, mert igen fájdalmas lesz a találkozás! A buszon megismerkedtünk néhány emberrel, a szomszédos apartmanokban laktak, így az utolsó előtti estén kiültünk a partra beszélgetni, üdítőzni. Olyan jól éreztük magunkat, hogy meg is beszéltük velük, ha netán alkalmunk nyílik, szívesen visszamegyünk Görögországba is akár.
Olyan ajándékélményt kaptam, amitől úgy érzem, hogy a jövőképem meg kell változtatni: gyűjteni fogok a párommal arra, hogy jövőre repülővel utazhassunk Salonikibe. Sokat olvastam róla és felkeltette az érdeklődésemet. Belekóstoltam a görög világba, szeretnék akár itt élni, dolgozni is. Tervezgetek, már nem csak álmodozni merek.
Ottó, kinyitottad a szemem, nem tudok elég hálás lenni neked, hogy egy új „életet” tártál elém!
