Nem vagyok naiv a
szív ügyeiben, mégis
elbasztam! Mint amikor
fehéret mostam egybe
– hatvan fokon – pirossal,
úgy kevertem össze a
szerelmet a barátsággal.
Milyen kár is érte. Máris
tarka elfolyások morális
határvonalaim, megfakult
miheztartás az
„énnembántokmegsenkit”.
A szilárd erkölcsöm úgy
bolyhosodott ki, sőt ment
ki a divatból nagy hirtelen,
mint a kötött pulóver.
Most sírhatnék.
Teregethetném a frissen
mosott szennyest.
Mindenki az enyémen,
sőt én is a lelkemen
száradnék, ha Albert
nem deklarálta volna,
hogy minden relatív.
Sőt Isten is megbocsát,
hisz ez a mestersége.
