emlékezz ha csattan a sín
hó hull a vagonokra
hetedíziglen fellobog
az ősatyák szenes csontja
az örökre légnemű alakok
naphosszat árkot ásnak
lőporfüsttel felel a cső
egy kurta kiáltásnak
a bőrt sebző lámpafényben
emlékezz mi marad hátra
hangok futnak még feléd
messze a haza határa
dróthálós téli ég alatt
kristállyá hűlő lábnyom
az Úr nincs jelen egy jégmadár
hangtalan figyel az ágon
