Újra hallom a város zaját,
a fénye a szívem járja át,
érzem és élvezem lüktetését:
a város zaját, valamint fényét.
Mosolyt csal bús, szomorú arcomra,
örömmel nézek most a városra.
Szép városom nem felejtettem,
és tudom azt, hogy ő sem engem.
Szeretem e várost minden zajával,
csendjével, örömével és bajával;
szeretem e várost minden fényével,
a szürkülettel és sötétségével.
Szeretem e várost minden bűnével;
szeretem, mert ő nem dobott még el:
ha el is tévelygek, ő visszafogad –
szeretem e várost, mert magával ragad.
