Csillagos ég, az éj sötét,
hajnali napfény ébreszt,
a világ kinyitja szemét,
egy zongora hangjai
lágyan szállnak szerte-szét,
nincs elmúlás, nincs más
csak ébredő élet
dallamok szárnyán.
A hold átadja helyét,
a napra bízza az eget,
a kékség végtelenségét,
hosszú órák eltelnek,
míg a napsugár enyhül
és tovább szédül,
a hold újra az égen ül,
kellemes sötétségben
mindenki elszenderül.
A folyamat nem áll meg,
a természet ugyanaz,
éjjelből nappal,
nappalból a csendbe,
az éjjeli nyugalom
hosszú úton kíséri
félénk álmaink.
Lehunyt szemű
angyalok leszünk.
Likes
Nincs hozzászólás