a város nem csak egy hely
ahol aludni lehet és élni
vasalt lepedőkön szeretkezni
reggelizni várni az első feketét
ami lassan pötyögve fő
az örökkévalóságig
és közben dagadt szemekkel nézni
a leomló vakolatot az összes hajnalról
vastag puha köntösben
hideg lábakon…
aztán elalélni
lezuhanni alfába
és
például arra gondolni
hogy a városban nincs tenger
csak tenger sok fura ember
aki egésznap lót-fut
erőlködik nyargal mint valami
helyi Schwarzenegger…
a városban nincs szakadék
de van néhány rohadék
akivel foglalkozni sem kell
viszont vannak parkok virágok
apró ruhákban flangáló leányok…
a város nem az a hely
ahol vannak vadon élő állatok
vagy ostobán bőgő dinoszauruszok
de vannak szegények hajléktalanok
perifériára mázolt alakok
akik titokban angyalok
de az bizonyos
hogy
a város nem egy hajó
amit a tenger sós vize ölel
és marja rozsdás csontig az idő
lassú sirály hangban
mindig vagy örökké…(?)
az is lehet hogy a város itt van
de nem kézzelfogható
vagy megragadható
csak van
mint a robogó
ami reggelente pöccre indul
az összes kurva hétköznapon
mindig ugyanaz az út forgalom
és évek óta ugyanott egy lyuk
az út közepén az aszfaltban
a Baross utcán a tölgy alatt
azon az érdekes szakaszon
ahol a város szíve dobog…
én úgy képzelem hogy
a városban
az ágyak fölötti polcokon
a poros tompa fényben
a feszület helyén
óriási lyukak tátonganak
mint Jézus tenyerén…
