Borítsd rám selymes takaródat,
puhán, és lágyan öleljen át,
mint a pázsit borul a földre,
és virágos, zöld nyugalmat ád.
Borítsd rám selymes takaródat,
csillagos paplan legyen az ég!
Ahogy csendben búvok alatta,
szerelemmel mozdulok feléd.
Borítsd rám selymes takaródat,
két karodba simuljak éjjel,
s lehunyt pillám mögött érezzem,
állandóan csak engem nézel!
Borítsd rám fehér takaródat,
egyszer ejthetsz értem könnyeket!
Míg szerető szívedben élek,
én mindig megmaradok neked.
