„…s a bomolt nők vad visítása lantmuzsikát elnyom;
ki se hallgat már a dalosra…”
(Ovidiusz – Átváltozások)
VI.
Színről-színre
Ez a játszadozás nem megy nekem,
akár az ólom, oly nehéz agyam:
vitrinben is tárolhatnám fejem!
Talán szebb lesz kiirtanom magam,
hogy többé elvétve se lássalak!
És valahol majd csöndben elássanak,
vagy amint azt hagytam – szétszórjanak…
…mert nem is értetted semmi szavam.
Talán fölhasad egyszer a hasam:
szög a koporsómhoz minden szavad!
Hogy szerethetlek?! Átkozom magam!
Pislákol bennem az élet tüze,
ha már majd minden mögöttem marad…
…elégedett leszek. Nyugodt. S hülye.
