tél hókupac
vagy semmi és fekete sár
mennyből az angyal
a sínek közül Lucifer
dermedten sok évesen
fázósan sörényesen
fagyos közönnyel
kelni útra
mert más sincs a bordákon
és azon a néhány vacakon kívül
csak az út a semmibe
és a mindig sehová menni
még világgá se jutni
háton vonszolt kilométerekkel
talpon
sarkon tócsába fagyott
hízott csikkeket kívánni
olcsó borral
nyelni a mínuszokat
és beengedni a nincs kabát lyukain át
és azon gondolkodni
hogy így is kell lenni
élni és nem érteni semmit
a miérteket meg hagyni
mert az luxus
a nem létező polc helyett
a szatyor aljára tenni
a kincsek mellé párhuzamosan
aztán az is csak ott fog maradni
mint az angyalok
a bukottak az utcákon
akik fagyos kék ujjpercekkel
nikotin-sárga szakállukba túrnak
rongyaikból nappal ásítanak
éjjel lázasan a Holdra ugatnak
akiknek fedél helyett
az ingyen konyha lábasának aljáról
talán jut valami kevés ragu
karácsonykor huszonötödikén
vagy másnap
a kígyózó sor végén…
aztán ha vége a műsornak
elindulnak vissza
a nincs otthonuk felé
majd belépnek a valahogy lehetetlen küszöbön
megtörlik lábukat a semmiben
és nem bújnak be az ágyukba
mert…
