Jön a reg

„Elég voltam mára,
az álom oltalmára”
hajtanám le a fejem –
de sehol sincs helyem.
Eljött hamar az este,
a lelkem csak azt kereste
egész nappal,
kiégett aggyal:
vajon hol tehetem le,
pihenést hol érdemelne?

Éjjel beléd köt egy pasas,
jön a reg, rikolt a kakas;
nem háromszor –
négyszer, ötször –
megébredek,
és emberkedek
bárki emberfiával,
bokorral, csemetefával:
miért ébreszt ily fanyarul?
– Visszafekszem hanyagul
kartonból megvetett almomra,
s összegubózva emlékezem
majd a legszebb álmomra.

0