Ha Isten elköltözne, emberi testünket választaná lakásnak,
ezt mondta az Apostol. De azt nem mondta, hogyan
nyelhetünk le olyan bőröndöket és kartondobozokat,
amelyek föld alá fegyelmezett arkangyalok
lőfegyvereivel vannak tele, mert ezeket
a biztonság kedvéért, tudom,
mindig magánál tartotta,
ha hallgatott esténként,
akkor így hallgatott.
Hogy fér el bennünk az, ami templom
és kenyér, bűn és tisztulás, útvonal
és útvesztő, a hullazsákok
határozott tagadása?
És nem azért, hogy sokszor
halld, de az a legőrültebb
szerelem is.
Lakás leszek, de most még
a saját lakásomban is félek
egyedül lenni.
Ajtót kell nyitnom az ellentmondás
inkarnációjának, csak így működhetek
tovább, ha úgy döntök. Mert dönteni
mos még nekem is szabad.
