Oly kéken ragyog az ég,
föltekintettem én,
s messze-messze a szélben
egy fecskét néztem én.
Száll, száll a fecske,
a szabadság száll utána,
s megy a széllel messze, messze,
oh, hová szállsz, te kicsi fecske?
Köröttem a tavasz virágai,
lágy, zöld fű, az aranyló Nap sugara,
s az illatok csodás álma.
Elszállok én is a szelek szárnyán,
oda, ahol csak öröm s
boldogság vár rám!
Körülöttem magas fű,
s egy kis tavacska, ezüst színű.
Patakocska halkan csobog,
az én szívem gyorsan dobog.
Talán, talán mégiscsak:
szabad leszek valaha.
