I.G.-nak
IV.
Nélküled halott miden hajnalom,
évezredes szavaid vallatom:
miért bűn a vágy? Mért a félelem?
Részeg estén leütve, véresen
s félholtan, örök bénán fetrengtem.
Míg a kórházban jövőm rettegtem,
ágyamnál óvtad büszkeségemet.
Megfogadtam, hogy házadba térek,
elküldted követed, hogy magamnak
ura legyek, mint adott szavamnak
és utadon járjak. Hidd el – félek!
Szép szándékom vérlázító vétek:
szívem mélyén ideát faragtam,
vélem – hitem erős, mint a fémek.
