I.G.-nak
V.
Vélem – hitem erős, mint a fémek,
de messzi elkerültem templomod,
ha besurrantam – mint aki oroz!
Nem fogták meg lelkemet a fények:
kezem nyomán hűvös volt az oltár,
a könyvedben selejt volt a zsoltár,
kiröhögtem faladon a képed!
Marokra fogta gyomrom az émely:
sötéten ásított rám a persely,
kiürítette valaki egyszer –
aligha kerül már belém étel…
Nem vagy több, se más, csak egy szadista,
megtűrsz kínt és szenvedést! Fasiszta!
S áthatja lelkemet, áthatja égi fényed.
