Fáradt vándor lassan lépked
Idő, bizony jól megtépted!
Kopott saru, poros is már
Az út végén vajon mi vár?
Csonka álmok, halott vágyak,
Bevetetlen, hideg ágyak,
Veszekedésben halt csókok,
Ki nem mondott, kedves bókok,
Gyertyával díszített torta,
Leölt disznókból lakoma,
Hazug szavak rengetege,
Ezért futsz hát olyan messze!