Ordít a csend körülöttem – miközben próbálom összeilleszteni a mozaik elemeit. Remélem, hogy sikerül összerakni, talán az évtizedek morzsáinak a hagyatékát kötetté formálni. Megjelenik egy kis egyszerű bölcső, ami fölé nem édesanyám hajolt. Az évek a morzsa köré kemény kérget fontak. A tavaszi morzsákból húsvétok nőttek ki. Horgászatok Apámmal a szentesi vizeken. Az első lépések az iskola felé. Lassan de kezdett tágulni a világ. Iskola után irány a padlás, mert az volt az igazi barátom. Idehordtam fel örömöt-bánatot és a szomszédból lopott almát. Imádtam az aszaltalma illatát. Az egyik évben, karácsony után felcsempésztem a padlásra a kis fakuló karácsonyfát – hogy egész karácsony legyen. Egyszer Apám meglepett. Észrevette a kis fát, sokáig nézte és csak annyit mondott, hogy vigyázz rá! – és levonult. A tavaszok után nyarak jöttek. Még több horgászat – még több padlás. A könyörtelen idő tovább tolta a szekerét. A következő ősz szeptember elsején megszólalt a csengő a középiskola folyosóján. Új arcok, új feladatok. Éledező diákszerelmek. Évek nyakára hágott az idő. Ötvenhat ősze, az emberi barbárság tobzódása. Egy jó barátom koporsójának egyik sarka az én vállamon volt a szentesi temetőben.
A következő év nyara új fejezetet nyitott. Apámat egy hajnalon elvitte az ávó. Szegeden látták vendégül. Koncepció. Hetven nap után elengedték. Annyit mondtak neki, hogy Bocsika! Fél Szentes kint volt az állomáson, amikor megérkezett. Az események előtt vezetőbeosztásban dolgozó embert az elvtársak egy megalázó alantas beosztásba voltak kedvesek helyezni. ötvenhét nyarán nekem sem volt maradásom Szentesen. Budapestre sodort az ár és a magam lábára álltam. Kemény évek jöttek, de tizennyolc éves voltam. Nem süllyedtem el a posványban – amit láttam eleget. Ötvenkilenc ősz. Irány az egri laktanya. Huszonhét hónap primitív megaláztatás. Nem volt egy élmény. A következő állomás Baja. Vadvíz ország. Nekem találták ki. Munka és horgászat erről szólt az életem. A bajai kapcsolatom hajótörést szenved. Kapcsolatok, útkeresés. Még többet horgászom. Látogatóban hazajárok Apámhoz. Hetvennyolc májusában elvesztem Apámat. Ott hagyom Baját. Irány újra Budapest. Az új kapcsolat is zátonyra fut. A következő harmincöt évről aranytintával kellene írni. Végre béke és szeretet. Életem sikeres évei. A lakásból otthon lett. Harmincöt év után rám szakad az ég. Nem marad más, mint a múlt. Végleg egyedül.
Hogy mi maradt? A heti bevásárlás, a madarak etetése, gondoskodás a cicámról, néha írok egy novellát és lassan ballagok a poros úton Hazafelé…
