Néha kétlem, hogy megérkezem. Nem tudom hova. Csak az utat érzem repedezni a talpam alatt. Előttem, mögöttem Ithaka. VÉGÜL a zuhanás, a tompa csobbanás nyögése leng, vészjóslóan, sokáig. Mint a túl sok szó utáni felgyüremlett repedés, mintha szót formálna tátongva a száj, és köd törne elő, hamvazó pernye rozsdamart kertre, romos kőkútra. Deli Bálint (1951-2016)