Bencze Mihálynak, üzenet otthonról álmodtam álmomban álmodom hogy álmodok - hogy bezárt a krematórium előtte lángoló halottaskocsik álltak rendre egymásután sorban koszorúk és rózsák és emlékek a földön szanaszét menekülő lovakra szájkosaras vad kutyák ugatnak a halottak az utcákon hevertek tenyerükből hollók ettek egymásra néztek az emberek mi jöhet még – kérdezték