esik az eső – épp csak nem zuhog állok egy fa alatt törött képernyőjű tablet a kezemben minek csak egy kicsike szöglete mi még érzékeny ahol valamit még csinálni lehet igen igen komplex mód körülményesen – a szél fúj egy-egy rohama ide-oda rángat beleakaszkodva a dzsekibe s nem győzöm törölgetni róla a vizet – amíg erre-arra forgatom hogy az elérhető alkalmazások figurái épp a kellő helyre essenek – akár annak idején a teremtéskor – már legalábbis a Föld viszonylatában – a nappal s földdel meg a többi körítéssel tehette az isten – alkalmasint jó kérdés többre jutott-e mint én evvel az a sok – állítólag – maga által felállított szabály ellenére mi kötötte kezét vagy és míg egyes tettek szinte jóformán lehetetlenné váltak neki csak komoly pluszköltség árán mi tán kézenfekvő könnyű megoldás – ha fedezet is van rá elég – bemegy a boltba (vagy szervíz) s vesz egy új bolygót új lakosokkal egyetemben (csak ahogy én egy új tabletet... vagy note-bookot okostelefont egyebet – házat tetőt feleséget gőgicsélő gyereket) s pihenni is lesz alkalom – ő süttetheti hasát egy hiperszupi mennyei strandon s én a ligeti padon hanyagul heverve olvasom ezt s még sok minden mást eme rozoga tableten... Dvorcsák Gábor (1955-2020)