Esti csönd

Illatos csöndek közé rejtelek
– már szunnyad földjében a nyár.
Szemeid lelkemben pihennek,
s míg halkan suttogok szívednek,
a lámpa körül zúg egy kis bogár.

A holdfény ma olyan, mint a zerge:
szökken a dús lombok hegyén;
az asztalon gyertyaláng füstje
kígyózik tekergőn merengve,
majd tovalibben az ég peremén.

A távolban egy madár rikácsol;
horkan egy kutyaugatás,
odébb sün motoz – almot ácsol,
s valamit dünnyög magáról
az álmából felriasztott darázs.

Elringatom emlékekbe rejtve
a nyári csönd meghitt dalát;
szemeim lelkedben pihennek,
s amíg halkan suttogsz szívemnek,
egy angyal már mosolyog odaát.

0