Depi

Vannak napok, mikor bal lábbal kelsz,
S a szíved is balra, vagy inkább falra ver,
Szálkás tüskére felteker, epe ízű az eper,
Lágy szellő is leteper, 
Csak egérként neszezel.
Halk a hangod, nincs benne erő,
Remegsz, mint csontban a velő,
Atomvillanás a nap sugara, 
Mindenhonnan mennél haza.
Lyukba bújnál, mely sötét és hűvös, 
Az se zavar, ha orrfacsarón bűzös,
Csak eltűnj a világ elől, 
Mi orvul rádtündököl.
Gyomron vág minden gondolat, 
Hogy emberek közé engedd magad.
Téged üldöz a világ, még gatyád is húsodba vág,
Senki sem ért meg. Ki szíd megint? Anyád?
Innod kéne vagy bepúderozni az orrodat?
Jól esne valami szippanat? 
Akkor szippants bele a levegőbe!
Érezd az élet szagát!
Feszüljön mellkasodon a kabát!
Engedd, hogy a nap, tegye a dolgát!
Olvassza le arcodról, a depi-tortát.
Ne kacsintgass a halálra,
Ne bújj nyáron kabátba,
Hogy elrejtsd a tű nyomát,
Lépj egy fokkal tovább.
Ne hagyd, magad visszahúzni a lyukba,
Próbálj meg kibújni újra.
Nyújtsd a kezed, lesz, aki megfogja, 
De neki nem leszel a foglya
Állj talpra, hisz megtanultál járni,
Ne akarj a holnapra várni.
Most van most! Ne ingasd a fejed,
Húzd ki magad, s használd az eszed.
Nem arra születtél, hogy megásd sírodat,
Eljött a pillanat, szedd össze magad!

0