Délutáni napsugár – csak szokásból már – beszökik a konyhaablakon. Öreganyó a tűzhely előtt, ügyeli a rántott velőt, s igazít a parázson. Lábánál vörös macska csemegéért zavargatja, dörgölődzik hízelkedőn. Öregapó a rőzsével, kiskocsit húz, s az övével vonszolja az emelkedőn. Belép a gangra. Jókedvű, mert orra érzi, ma ünnepnapot főz asszonykája, tenyerét megcsapkodja, készül már a vacsorára... Hátravannak még az állatok! – szól súlyosan kinek dolga sok. Ma együtt etetünk – válaszol a titkok tudója. Rágyújt egy pipára az öreg, majd kinéz alóla. Valamit tud az asszony, a világért el nem szólja. – Tán vendég jön, vagy esemény van minálunk? – Bizony öreg, ötven évet bírt ki mivelünk a hűség, s azóta vigyázzuk a másikat. ...talán este a fiad is eljön. Szedjél no öreg, szedjél már, ki ne hűljön...
Likes
Nincs hozzászólás