715. szám Vers

hé, őrség…

Szerző:
hé, őrség! a lovam... hol kattog hé?
mi ez? pattan az üveg s csobog a lé?
mégis mi? templomnyi kakukkos 
óra? mennyi árva bogár van itt ebben
a kriptában – vagy csarnok ez – netán
egy katakomba? csatangol itt Ági és
egyre nő a gomba – oké népek tudom
meg vagyok bolondulva úgyhogy amit
mondok arra ragasszátok: storno... 
száll repül az égen mint futó láb alatt
a porhó – régóta ismert dolog ez – igen
mintha a Shakeszpeáre figurája volnék –
a 33-dik Richárd – nem látom tisztán sem
eleget az eget elborítják káprázó színek
szédület heve dobogtatja s dobálja oda
a szívem csak nullákat mutat a naptár
s károg fölötte három-négy holló míg
egy ismeretlen elme lapozgatja bennem
unottan a szavaim s bár néha-néha úgy
tűnik egyszer-kétszer mintha kuncogna
unottan rázogatva a fejét mégis a kályha
mire ránéz... s hiába írom a mélyben
a szókat s a szöveget ... érzem  a baljós 
tüzet a mindent átitató fenyegetést!

Szerző

Kapcsolódó írások