712. szám Vers

Ismerem

Szerző:
Hajnali három.
Késő,
kerüli már az álom.
Járkál
ajtóig, ágytól,
csak három lépés,
– ennyi a tere.


Nem érzi mégse:
börtön.
Motyog,
s túltenne néhány költőn
a kép,
amit a falra rajzol
párás lehelete.


Ír.
Inkább csak
írni próbál,
szavakat szóra formál.
Nem hagyja nyugton,
tudja,
pedig nem is a múltja.
Ma éjszaka
hányadszor, újra,
ez lett a végzete.


Szekrényhez ér. 
Egy pillanatra 
visszatartja: 
tükör. Régi barátja, 
csak úgy, szögre akasztva. 
Aligha látja, 
– rozsdás. 
Riadtan néz rá borostás,
önsorsrontó élete.


Tovább lép.
Nem számít, és nem számol
hány lépés
ajtóig, ágytól.
A hajnal
teli van már a dallal.
Akarta, nem akarta,
a hónapos szoba
egy új vers ígérete.

Leé József (1956-2014)

Kapcsolódó írások