Esőt küldünk az északiaknak a gyárvárosi alkat elfáradt a tűztől alvás előtt megszámolta madarait és levette szemét gonddal őrzött hegyeiről az égiekre gondolva nem álmodott semmit Esőt küldünk dél felé a kistermelők gyapjútakarót vesznek nagy párolgási felülettel rendelkező növények alá állnak és fenyőágacskákat forráznak a hajnali teához amit az első kutyaugatások mellé fogyasztanak Esőt küldünk a középső sávba itt élnek majd az optimisták a vidéki diplomácia urbanizált leszármazottai szervizkönyves ifjúsági parkokkal körülvéve Várják az esőt helyettünk nem küld senki elszáradnak az északi álmok a déli kutyaugatások a köztes parkok ifjai ellenség lesz valamennyiből a közösségek egy éghajlati ívvel lejjebb költöznek elveszítjük a felhőkbe oltott erényeket hogy kitalálhassák új sámánkorok sikertelen esőtáncait mielőtt bántani fogja őket a napfénymentesség