Délután volt.
A forgatagban az emberek sokasága mint a megbolydult méhkas úgy sürögtek, rohantak a dolgukra. az orvoshoz, a munkából a munkába, haza, vagy hazulról, a lényeg, hogy mint a robotok, szinte egymásra se nézve, csak mentek, és próbáltak ügyet se vetni arra a látképre ami eléjük tárult.
Egyszer egy lány jött az úton, hajában virág, amit a kedvesétől kapott: boldogan ment a dolgára, amikor váratlan kép tárult a szeme elé.
A földön egy sápadt arcú férfi feküdt, csapzott haja az arcába lógott, óriási torzonborz szakálla közül olykor kivillant sárga fogazata, szeme véreres volt, és látszott, hogy időnként megkapta a magáét:
A lány azonban így is felismerte:
– Géza? te mi a fenét csinálsz itt? és hogy nézel ki?
Géza felült nyújtózott egyet, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy valaki a földön fetreng, körülötte eldobált üres sörösüvegek, a ruhája szakadtan lógott le róla, de elmosolyodott a lányra, és így szólt:
– Nocsak Zsofi, csak nem az egyenruhámat cikized?
A lány nem értette mire gondolt a férfi: és a következő pontra tért:
– És ezek az üvegek? Gézum, te sohase ittál!
A férfi épp csak oda tekintve így szólt:
– Ja ezek? Ez a munkafelszerelésem, mondhatni kötelező eszközei a paszív fetrengészeti klub munkatársi gárdájának.
A lány most már végképp nem értette a dolgot.
A férfi felállt, intett a lánynak, összeszedték az üres üvegeket és elindultak a közeli parkba. A férfi teljes csodálkozással szólt így:
– Mondd csak, Zsófia, nincs kedved alvással pénzt keresni? Csak egy szakadt ruha kell, sminkkel kicsit elrondítod a képedet, beszerzel néhány üres üveget, megtanulsz bárgyún nézni a semmibe, kezedben szorongatsz egy üres poharat, és lám dől a pénz!
Tudod, láttam egy férfit, aki árulta a kis portékáját, és mellette egy most hozzám hasonlóan kinéző embert, aki szerintem a körülötte lévő világról se tudott, csak gyűjtötte a pénzt, kb. mintha be lett volna állítva, öt percenként kiürítette a poharát, majd szépen aludt tovább.
Gondoltam teszek egy próbát. Azóta délelőtt szmokingban ügyvéd vagyok, délutánonként felveszem az egyenruhát, amit az utca törvénye előír, és jövök pénzért aludni.
A lány teljesen elcsodálkozott és most már végképp megsemmisülten állt, majd felszegte a fejét és a férfi arcába sziszegte:
– Neked nincs szükséged erre, van pénzed, életed, családod! Vajon a kedves nejed, ha tudná, mit szólna?
Géza csak legyintett. és kis pimasz mosollyal így szólt:
– Ja hát ő? Őt kirúgták az irodáról, most főállásban fekszik, először kurválkodni próbált, de egy fillért se kapott érte, aztán vett kulcstartókat, hogy majd azt eladogatja, azért se kapott semmit.
Azután kiírta egy táblácskára hogy a családjának gyűjt, bármilyen kis munkát elvállal megköszöni az adományokat, és most hogy részeg hajléktalan nőnek maszkírozva fekszik egy árok partján valahol egy forgalmas helyen, Jelenleg ő a rekorder. Itt tart az ország. Megfordultak a dolgok. Bár ezt Fazekas Mihály megjósolta „Azok a leggazdagabbak, akik egész nap a hasukat süttetik.”
Néma csend.
Ekkor a férfi huncut mosollyal szólt a jólöltözött lányhoz:
– Indulj, Zsófi, rontod a praxisomat, túl jól szituált vagy egy magamfajta részeg hajléktalan imidzséhez.
