Szamócza: Gimnasztika Fekvenyomás. Ülvealvás. Állvahalás.
Németh Gábor értékelése:
Nagyon gyengén állok a memoriterekkel, de ezt a verset első olvasásra megtanultam, és soha nem fogom elfelejteni.
„Gimnasztika. Fekvenyomás / Ülvealvás / Állvahalás”
Négy szó, harminckilenc betű, címmel együtt. Elég sok minden belefér, ehhez képest. Elég minden. Belefér a Mindenből elég. Az úgynevezett költészetbe. A jó vers persze nemcsak szavakból áll, hanem abból is, amit kihagytak belőle, a szavak közti csendből, ha úgy tetszik, abból az űrből, ami a szavak közé türemkedik. Egy kimondott szó ezer elhallgatottat képvisel, helyt áll értük, emlékeztet rájuk, ők a vers néma tartományának lakói.
A Gimnasztika elvileg testgyakorlat, a vers ismerős mutatvánnyal indul, a fekvenyomás ugyanis az erősek sportja, „a raw fekvenyomás világrekordját 2020-ban Julius Maddox tartja 349 kilogrammal, equipped kategóriában pedig Will Barotti 501 kg-mal”. gyengébb ember bele se fogjon, mert ha nem vigyáz, nagyon könnyen megsérülhet, persze ezek ketten a Madox meg a Barotti, föltehetően negyvennyolc óráig sem bírnák a nyomást az utcán fekve, egy darab kartonon és kidobott paplanon, mondjuk februárban.
Néha persze felkel az ember a földről. Elindul legalább is, fölfelé. Lehet, hogy csak felül. Nem valakinek vagy valaminek, hanem önmagáért.
Mondjuk, mert elgémberedett, vagy mert nem hagyták feküdni, vagy eleve le sem tud feküdni, azért az ülvealvás. Van ez az új módszer, hogy vasakat szerelnek a padokra mindenütt, parkban és játszótéren, hévmegállóban, meg ahol csak lehet, képzeljük el, van a pad, régen, ha fáradt voltál és nem törődtél az etikettel, hát elfeküdtél rajta, a fejed alá tetted a táskádat vagy az összehajtogatott kabátot, és elszundítottál, vagy olvastál valamit, ami éppen a kezedbe akadt, erre teremtette ugyanis a Mindenható, de nála nyilván okosabbak újragondolták, hogy egyre jobban hasonlítson a vasderesre. Ülve alszol tehát, nagyjából a megvilágosodott Gautama Buddha pózában, noha nagyjából minden sötét lett rajtad kívül.
Ide befér egy kis csend, a második és harmadik sor közé, érzed, ahogy a vers emelkedik, készül valami, amire, bármilyen természetesnek és kikerülhetetlennek tűnik, azaz utólag az egyetlen megoldásnak, egyáltalán nem számítottál. Nem számítottál az állvahalásra. Nem számítottál a halál méltóságára. Állva ugyanis a fák halnak meg. És azok, akiket kivégzőosztag elé állítottak.
A testgyakorlatból a vers végére a lélek gyakorlata lesz, éppen úgy, ahogy a sorai emelkednek a köznapitól az elvont jelentések felé. A költők gyanúba keverték a szavakat, a versben minden szó jelenthet valami mást is, amire addig nem számítottál, éppen ezért a változásért nevezzük őket költőnek.
Most, hogy a végére értél a versnek, és ezzel a gyanakvással visszatérsz a címhez, eszedbe juthat, hogy azt is megnézd, mi rejlik mögötte.
A Magyar Etimológiai Szótár szerint a gimnasztika – „’torna, testgyakorlás’. Nemzetközi szó a latin gymnastica ars (‘a testgyakorlás művészete’) nyomán. Forrása a görög gümnasztikosz (‘a testgyakorlással kapcsolatos’) melléknév a gümnadzomai (‘testgyakorlást végez’) igéből, a gümnosz (‘meztelen’) alapján, az ókori görögök ugyanis ruhátlanul tornáztak és sportoltak.”
A cím az ember eredendő meztelenségét burkolta a hétköznapi nyelvhasználat konvencióiba, és Szamócza verse éppen ezt a konvenciót bontja le róla, amikor a végső meztelenség méltóságára emlékeztet.
[…] Szamócza: Gimnasztika […]
Comments are closed.