rágyújt

a magányom egy kétszínű kurva
éppen elég, ha hátamon ujja
deréktól nyakszirtig fölszökik
gyomromba máris
hegedű költözik
húz, cibál, rángat
úgy vezet
rapszodikus az élvezet
máskor meg pont, hogy esetlen, félszeg
tekintetével csak arra késztet
rohanjam le, mint nagy vadat
véresre harapja ajkamat
rabja lett már a szerepcserének
félregombolt szeretkezések
után csak rágyújt az ágyon
– új tévedésekre vágyom

0