Szép szíved az októberi fényben, megkövült lelkemből letört smaragd! Beteg őszödre sóvárg' igényem... S, hogy elém a sorsod kacagva rakd! Kódexek őrzik meg nevetésed! És az árnyékok lassan nyúlnak el. Szemem csukva, s képzelt érintésed egy fél világot tankkal dúlna fel! Csókod mámorától vemhes este lesz szerelemtől ittas,... s mámorít! Október lánya! Ma veled fest e kései óra én rám puszta sírt... Kopjafának rendelt ki fejemhez – mementónak ott megállnod – az Ősz! Október ömlik,.. méltó nevedhez, benne ver szíved, sorsod benne győz! Konok, aranycsináló az őszöd! S bányák kongó tárna-tengeréből eléd borul minden ismerősöd, s köd ömlik szét a hold főeréből! Muskátli illatú sorok kísérnek! Ez a te időd, hát ragyogj, hevülj! – Ha a föld nem figyel, mondd az égnek... ...és ha fájna, csak hozzám menekülj!
Likes
Nincs hozzászólás